Először is tisztázzunk két alapvető fogalmat: a vegetáriánus és a vegán nem ugyanazt takarja. A vegetáriánusok nem fogyasztanak marhát, disznót, csirkét és halat, illetve semmilyen állat húsát, viszont tojást és tejterméket a legtöbben igen. A vegánok szigorúan kizárnak minden fajta állati eredetű élelmiszert és alkotóelemet az étrendjükből, így tojást, tejterméket, de még mézet sem fogyasztanak. A két táplálkozási mód nagyban különbözik egymástól, most a vegetáriánusok étrendjének egészségre gyakorolt hatásáról beszélünk.

Vajon minden tápanyagot tartalmaz egy vegetáriánus étrend?

Mára széles körben bizonyított, hogy az egészséges, változatos vegetáriánus táplálkozás mindent tartalmaz, amire a szervezetnek szüksége van, és nem vezet semmilyen hiányhoz a makro- vagy mikrotápanyagokban. A vegetáriánusok jóval több zöldséget, gyümölcsöt és teljes gabonát fogyasztanak, mint a húsevők (bár ez nem mindenkire igaz, ugyanúgy vannak a vegetáriánusok között is rosszul táplálkozók, csak kisebb arányban).

A népszerű hiedelem ellenére a fehérjebevitel nem okoz problémát egy vegetáriánusnak. A növények – különösen a hüvelyesek, az olajos magvak és a teljes gabonák – sok fehérjét tartalmaznak, és akkor még a tojásról nem is beszéltünk. A növényi fehérjék nem tartalmazzák önmagukban az összes esszenciális aminosavat, ezért mondjuk, hogy ezek nem teljes értékű fehérjék.

Ugyanakkor mostanra bizonyított tény, hogy ezeket a fehérjéket a szervezet tárolja néhány napig, és könnyen kombinálja más nem teljes fehérjékkel, amiket közben elfogyasztunk. És mivel a különböző növényi források együtt viszont minden esszenciális aminosavat tartalmaznak, nem számít, hogy teljes vagy nem teljes az a fehérje, amit épp fogyasztunk. Ugyanebből az okból ma már nem érvényes az a javaslat sem, hogy a vegetáriánusok egy-egy étkezésen belül kombinálják a különböző fehérjeforrásokat: felesleges. Szintén elterjedt nézet, hogy a vegetáriánusoknak ügyelni kell a vas bevitelére, illetve külön pótolni azt. Ez sem igaz, hiszen mostanra számos kutatás bizonyította be, hogy a húsevők és a vegetáriánusok között nincs semmilyen különbség ezen a téren. Magyarul a vashiány nem azon múlik, eszünk-e húst vagy sem.

Egészségesebbek-e a vegetáriánusok?

Nem egyszerű feladat egy olyan nagy létszámú vegetáriánus csoportot találni, akiken ellenőrzött, megbízható klinikai teszteket lehet végezni hosszú időn keresztül. Gary E. Fraser az American Journal of Clinical Nutrition című lapban publikált egy összefoglalást az eddig végzett tanulmányokról, amiből német, brit és amerikai alanyok több évtizedes vizsgálata során a következők derültek ki:

- A szívkoszorúér-betegségek előfordulása egyértelműen alacsonyabb a vegetáriánusok körében. A vizsgált csoportok kombinált analízise szerint 32%-kal magasabb a szívbetegségben elhunytak aránya a húsevők között, mint a vegetáriánusoknál.

- Az LDL-koleszterin (vagyis a rossz koleszterin) mennyisége is alacsonyabb a vegetáriánusok között.

- A vegetáriánusok vékonyabbak, mint a húsevők, és kevesen küzdenek közülük súlyproblémával.

- A cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázata szintén alacsonyabb a vegetáriánusok esetében.

Ahol viszont Fraser nem talált valódi eltérést, az a gyomorrák kockázata, ami igen meglepő. Sok ellentmondás van a tanulmányok között, és egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy ebben eltérés lenne a húsevő és a vegetáriánus csoportok között.

Melyik a jobb?

Vajon ennyi adat elegendő ahhoz, hogy egy húsevő az egészsége védelmében lemondjon a húsról? Aligha. Ráadásul a vegetáriánusok között is sokan inkább környezetvédelmi, etikai vagy vallási okokból nem esznek húst, nem a koleszterinszintjük izgatja őket.

Ha csak az egészségi hatásokat nézzük, a kérdés nem az, hogy együnk-e húst, vagy ne együnk húst. A legtöbb hagyományos táplálkozási mód – azaz több száz, vagy több ezer évre visszavezethető irányzatok – mind rengeteg zöldséget és gyümölcsöt tartalmaztak, és ezek a mai napig a legegészségesebbnek tartott táplálkozási formák.

Arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy a jó minőségű hús, amit mértékletesen fogyasztunk, káros lenne. A gond inkább az, hogy amit a hentesnél megveszünk, az legtöbbször nem jó minőségű hús. Tele van antibiotikumokkal, hormonokkal és egyéb szennyeződésekkel, valamint ahelyett, hogy a mezőn legelne a szegény marha, egy kis helyre összezsúfolva gabonával és vegyszerekkel etetik. Mindezt azért, hogy gyorsabban nőjön, több tejet adjon, vagy hamarabb le lehessen vágni. Ez a hús beteg állat húsa, és nem tesz jót az egészségnek.

Nem is beszélve a felvágottakról és a különböző hústermékekről: a vegetáriánusok nem fogyasztanak a génmódosított szójával tuningolt, rákkeltő ízfokozókkal és tartósítószerekkel dúsított kétes minőségű hústermékekből. A másik probléma leginkább a húsfogyasztás mennyisége: Kínában kb. 55 kg az egy főre eső éves húsfogyasztás, Indiában ugyanez a szám mindössze 10 kg, míg Európában és Amerikában közelíti a 120-150 kg-ot éves szinten. Ez rengeteg.

Az nem kétséges, hogy a vegetáriánus életmód egészséges. Ám egy-egy táplálkozási irányzatban nem azt kell nézni, mit nem eszünk, hanem hogy mit igen. Hiába kerülünk bizonyos ételcsoportokat, ha közben feldolgozott, mesterséges, élelmiszernek álcázott dolgokat fogyasztunk. Az nem táplálék. Lehet húsmentesen is egészségtelenül táplálkozni, a hogy hússal is lehet egészségesen étkezni. A vegetáriánusok viszont többnyire jobban odafigyelnek a testi-lelki jóllétükre, és valószínűbb, hogy ez okozza a különbséget. Ahogy a bölcs kínai mondá: „Táplálékot fogyassz. Módjával.”