Vannak olyan nézetek, melyek szerint a féltékenység természetes érzés, ami együtt jár azzal, ha szeretünk valakit, hiszen nem akarjuk elveszíteni. Mások szerint betegség – egy leginkább nőkre jellemző betegség, ami igen nehezen gyógyítható. Nos, hogy valóban féltékenyebbek-e a gyengébbik nem képviselői, azt igen nehéz megállapítani. A sztereotípiának viszont alighanem van alapja: a hölgyek sokkal inkább hajlamosak „őrültségeket” művelni, mikor szembenéznek a zöldszemű szörnnyel. Gondolok itt például a hangos hisztikre, a nyilvános jelenetekre, vagy például arra, hogy egy nő sokszor vetemedik arra, hogy „nyomozni” kezd partnere után: titokban megnézi a telefonját, az e-mailjeit stb. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férfiak sosem bizonytalanodnak el. Ők csupán kevésbé hajlandóak beszélni a félelmeikről, de ha mégis megteszik, akkor csendben, négyszemközt igyekeznek megtárgyalni a problémát.

Hogy miért vagyunk féltékenyek, annak rengeteg különböző magyarázat létezik. Előfordulhat, hogy a párunk ad rá okot viselkedésével, lehet, hogy a múltban megélt rossz tapasztalatok miatt, de előfordulhat az is, hogy egyszerűen ilyen a természetünk. Bármi is a kiváltó ok, a hölgyek jobban teszik, ha minél ritkábban hozzák fel a témát párjuk előtt, a férfiak ugyanis hajlamosak a féltékeny nőt hisztisnek titulálni. Az sem jó persze, ha elfojtjuk negatív érzéseinket. Ehelyett próbáljuk higgadtan megbeszélni párunkkal, ha nincs rendben valami, abból egészen biztosan nem lehet baj.

A féltékenységet teljesen eltüntetni nem lehet, de kontrollálni igen. Mielőtt kétségbeesnénk, tegyük fel magunknak a kérdést: nem lehetséges, hogy egy kicsit túlreagáljuk a helyzetet? Az esetek többségében ugyanis erről van szó. Ha képesek vagyunk ezt beismerni, és eszerint cselekedni, valószínűleg máris kevésbé kell attól tartanunk, hogy az a bizonyos zöld szemű szörny megmérgezi a kapcsolatunkat.