A női orgazmus kérdésköre valószínűleg több szakértőt tart el, mint a szexológia egész iparága. Létezik-e egyáltalán; elég-e öt ujjunk, hogy összeszámoljuk az altípusait; frigidnek címkézhető-e, akinek sohasem jött össze, vagy csak nem találkozott még Igazi Férfivel, illetve tanulható-e az évek során? Azt gondolhatnánk, hogy ismerjük a lehetséges válaszok legjobbikait, ám a tudósok nem nyughatnak. Újabb kutatások a személyiség épsége és a hüvelyi orgazmusra való képesség között vélnek összefüggést felfedezni.

"Az érett nő pénisztől élvez" bölcsessége nem a spanyolviasz. Freud mester az előző századfordulón úgy találta, hogy a vagina érzékenysége az életkor előrehaladtával egyre növekszik. A mentálisan egészséges hölgyek - így a pszichoanalízis atyjának okfejtése - előbb-utóbb "rátanulnak" az orgazmus egyedül üdvözítő formájára, és a csiklósimogatást elfeledve elsősorban a férjük ágyékától alélnak. Feministák persze néhány évtizeddel később ízekre szedték az elméletet - mára azonban ismét felütötte a fejét a nők lelki egészségéről szóló okoskodás (naná, hogy férfi szexológusok tollából!).

Egészségesebb?

A hüvelyi orgazmusról beszámoló nők - kérdőíves felmérések adatai szerint - sokkal elégedettebbek az életükkel, nagyobb lelki egészségnek örvendenek, vagyis elkerüli őket a depresszió, a szorongás és egyéb pszichés nyavalyák. A problémáikkal aktívan szembeszállnak, azaz jóval érettebb megküzdési stratégiákkal élnek, mint a klitorális élvezettől elszakadni képtelen "infantilisek". Az elméletalkotó az "én" és az "érzelmek" hasadásában látja a "nem vaginatudatos" hölgyek problémáját. A hüvelyük lehetőségeit fel nem ismerő nők mintha félnének a túláradó, kezelhetetlen és kontrollálhatatlan érzelmeiktől. Inkább lehasítják ezeket az énjükről - vagy tagadják, elfojtják, esetenként másokra vetítik -, ahelyett, hogy átélnék és felnőtt ember módjára szabályoznák az emócióikat. A személyiség ilyesforma hibái miatt ezek a nők "rejtőzködnek" a férfiak elől. Bizalmatlanok, a spontaneitást maximum megjátsszák, és őszintén sohasem feledkeznek bele a szexbe. Nem képesek elengedni magukat, hiszen akkor megtörténne a baj: az érzelmek időlegesen átvennék a hatalmat az agyuk felett.

Az evolúciós kutatók ezen a ponton óhatatlan szükségét érezték a közbeszólásnak: "Ugyan hogy lehetne a csiklóorgazmus a hüvelyivel egyenrangú? Miért követett volna el a természetes szelekció ekkora bakit - hiszen ebben az olvasatban maga az aktus, amely kihagyhatatlan a fajfenntartásban, voltaképp nem is jutalmazó értékű a nőknek? Miért engedne bárki a testébe egy péniszt, ha az nem nyújt fergeteges élvezetet?" A magam részéről úgy gondolom, hogy talán nem a klitorális orgazmus kérdéskörén fognak elhasalni a darwini tanok. Elképzelhető, hogy a nők azokat a férfiakat választják - vagyis azok fognak megfelelően gondoskodni az utódokról -, akik képesek arra, hogy önmagukon kívül a Másikra is odafigyeljenek. A csikló izgatása szex közben, tehát a nőnek nyújtható gyönyör tovább fokozása vagy a partner kielégítésének képessége egyben bizonyíték volna arra is, hogy a pasi nem egy egocentrikus macsó. Ergo normális apa lehet. Talán. A kérdést meghagynám inkább az evolúciós pszichológiai mestereinek.

Nehogy már

Nem másznánk vissza a törzsfejlődés kezdeteinek kérdésköréhez, ha egyes tudósok nem gondolták volna tovább a remek teóriát, mondván: "Ha a faj fennmaradásához nélkülözhetetlen a hüvelyi orgazmus, akkor elképzelhető, hogy a klitorális gyönyör valójában gátolja a vaginális orgazmusra való áttérést!" Be is bizonyították gyorsan, hogy azok a nők, akik rendszeresen maszturbálnak - simogatással, nem pedig péniszszerű tárgyak hüvelybe helyezésével! -, ritkábban képesek vaginális orgazmusra. Eredményeket sorakoztattak fel amellett is, hogy akiknek kimetszették a klitoriszát, jóval gyakrabban számoltak be vaginális orgazmusról, mint testileg ép - bár lehet, hogy épp emiatt "egészségtelen" - társaik. Pár év, és ismét sarokba állíthatjuk a lánygyermekeinket illetlen testtájakhoz nyúlkálásért, később pedig a Fekete-Afrikában népszerű csonkító műtéteket is kötelezővé tehetjük. A nők lelki egészségéért, ha jól értem.

A Tudós Urak mintha összekevernék az okot az okozattal. A nagybötűs Tudománnyal és Statisztikákkal nem szállnék szembe: bőszen próbálom elképzelni, hogy a kizárólag csiklóorgazmusra képes, rendszeresen maszturbáló csajok lelkileg éretlenebbek, mint a fallosztól reszkető társaik. Ugyanakkor nem lehetséges, hogy épp a kutatók hozzák létre a szorongást és depressziót akkor, amikor "éretlennek", "lelki betegnek", újabban pedig már-már az "evolúció gátjának" titulálnak nőket, akik a szerelmük legvadabb tombolásakor, az oldottság felsőfokán is igényelnek némi manuális segítséget szex közben? A hüvelyi orgazmusra képes életvidámak "normálissága" talán pont abból adódik, hogy a férfiak "normálisnak" nevezik őket - emiatt nem frusztráló számukra a hitvesi ágy, és szex közben sem muszáj csökkent értékűnek tartaniuk magukat.

Amikorra a feminista mozgalmak nagy nehezen elérték, hogy a nők jelentős hányadának ne kelljen szégyenkeznie a "másképp működő test" birtoklása miatt, a férfiak pedig arra legyenek büszkék, hogy sikerült kielégíteniük a nőt - ne csupán arra, ha a péniszük volt a hunyó! -, akkor néhány ehhez hasonló kutatás, és rosszul értelmezett eredmény alapjaiban rombolhatja le az eddig elért eredményeket. Nem tagadom: mérhetetlenül csalódott vagyok.

Forrás: noilapozo.hu