Változik a környezet, változnak a körülmények, amely a szexuális igényekben és kapcsolatokban is megmutatkozik, de bármennyire is csökkenjen az igény, valamennyire mindig megmarad.

A szex megvonása büntetésként éri a házastársat, nem más, mint érzelmi zsarolás, mikor a pár egyik fele már nem kezdeményez, és nem is törekszik a szexuális kapcsolat szinten tartására. A lelki terrornak ez a formája katasztrofális hatással lehet a másik fél lelkiállapotára, keserű és szomorú hangulatot kelt, úgy érezheti a hanyagolt fél, hogy már nem kívánatos. Súlyos sebet vág az önérzetén, komoly esélye van rá, hogy depressziós legyen, és lehangoló gondolatokat forgasson a fejében, és csak arra tud gondolni: mit ronthatott el? Szégyen és bánat kíséri az elszigeteltséget, amelybe az elhanyagolt fél kerül.

A szexmegvonást meglepően sokan alkalmazzák, bár többnyire nem tudatosan, hanem valami külső hatás eredményeképpen. Hajlamosak vagyunk elintézni, hogy most nincs kedvünk, fáradtak vagyunk, miközben nem fektetünk abba energiát, hogy feltárjuk, miért nem kívánjuk a párunk közelségét, akit aztán szépen ellep a kisebbségi komplexus és egyre kisebb lesz az önbecsülése is.

Ez a fajta terror nem hagy maga után törött csontot vagy nyílt sebet, láthatatlanul vág bele az ember elevenjébe. A nem közös megegyezésen alapuló szexmegvonás kétségtelenül érzelmi zsarolás és alapjaiban rengetheti meg egy ember önbizalmát.