Meglepőnek tűnhet, de ezt egészen nagy százalékban cáfolják a statisztikák. Az élettársak körében ötven százalékos a félrelépési ráta, de a házasságot komolyabban veszik az emberek. Bár a válások száma megnövekedett, több felmérés is bizonyítja, hogy a házasságok legfeljebb 25 %-a megy tönkre hűtlenség miatt. Nem is csoda, hiszen a hűtlenség nem csak móka és izgalom, a vele járó stresszfaktorok gyakran még jobban megkeserítik az ember életét, mint a kiinduló problémája a házastársával.

Mivel a legtöbb ember igyekszik eltitkolni a házasságon kívüli kapcsolatát, nem egyszerű fenntartani a kiegyensúlyozott élet látszatát. A szerető helyet követel magának, szerepet az életben, még akkor is, ha az semmi másból nem áll, mint időnkénti ágycsatákból. Azokra is időt kell szakítani, megtervezni az időpontot, alibit találni. Közben pedig ügyelni kell, gyanút ne fogjon a házastárs (bár nő esetében ez elég nehéz), törődni a családdal, fenntartani a decens családapa, illetve - anya látszatára. Ez pedig hihetetlen stresszt tud kelteni, úgy érezzük, senkinek sem felelünk meg, és akkor még a bűntudat is erőteljes nyomást gyakorol ránk.

Nem sok ember tolerálja, ha a partnere kiosztja a kegyeit, különösen azért nem, mert a hűség az alapja egy életre szóló, mély kapcsolatnak. Az ember akkor boldog, ha érzi, hogy kizárólagosan szeretik, nem akar három szerető közül a második lenni, még akkor sem, ha az imádat tárgya híres, vagy gazdag; ezért nincs egyetlen boldog szerető sem. A legtöbb ember nem azért hűséges, mert elvárják tőlük, hanem mert előbb vagy utóbb rájönnek, sokkal inkább megtérül, mint a poligámia. Ahogy Zakk Wylde, Ozzy Osbourne gitárosa is megmondta: az igazi rock’n’roll hűségesnek lenni egy életen át. A félrelépés nem igényel önuralmat és semmiféle dicsőséggel nem jár – a hűség viszont már valami.